Hazánk sportéletének árnyoldalai, avagy a tényleges erőnléti edzés hiánya és álprofizmus

Ebben a bejegyzésben lesznek személyes tapasztalatok, a valóságban elhangzott kijelentések és a személyes véleményem hazánk sportéletéről, természetesen mindig erőnléti edzőként és a sporttudomány lencséjén nézve a teljes képet.

Kezdjük a rendszer alapjával, hogyan válhat ma valakiből erőnléti edző Magyarországon?

A válasz egyszerű, de egyben lesújtó, mivel sajnos a látványsportágakban szinte bárki lehet erőnléti "szakember", aki rendelkezik az adott szövetség képesítésével, amelyek rendre nem több, mint fél év alatt megszerezhetőek. Persze ez nem ilyen egyszerű, ugyanis valami érthetetlen oknál fogva az itthoni vezetők a "szakembereket" -ha a labdarúgást vesszük alapul- NB1-es mérkőzések számában, tehát sportolói karrierben mérik, éppen ezért nem árt valamelyik NB1-NB2-NB3-as csapatnál eltöltött néhány aktív sportolói év, valamint jó kapcsolatok, a tudás valamilyen hihetetlen oknál fogva kevésbé lényeges szempont. Némi túlzással élve fontosabb az, hogy ki hányat tud dekázni a labdával, mint a lényegi tudás.

Hogy miért alakult ez így?

A mögöttes gondolat egy szelete, hogy az erőnléti edző szerepe és kompetenciája tisztázatlan mind a mai napig a klub vezetősége, illetve gyakran a vezetőedző szemében is. Mint az élet minden területén, a social media hatásának negatív eredménye itt is érzékelhető, mivel számos magát edzőnek valló "influencer vagy sztáredző" prédikál ilyen-olyan módszerekről, eredményekről, megspékelve szemkápráztató feladatokkal, viszont többnyire mindenféle háttértudás nélkül teszik ezt. Általánosságban egy fél éves edzői képesítéssel a hátuk mögött, azt hiszik készen állnak a legmagasabb szintekre. Ezt látva, plusz hozzáadva, hogy hazánkban az erőnléti edző szükségessége még mindig egyfajta kényszeres nyűg, mit ne mondjak, nem könnyű a helyzet. Ehhez még hozzájön, hogy a legnagyobb klubok gyakran megosztják a kulisszák mögött történő részletek képkockáit, amelyek nagyon látványosak, de ezt látva a szakmát ténylegesen értők fejében megszólal a vészharag, ami nem csoda.

A legtöbb döntéshozó azt hiszi, hogy bárki jó erre a pozícióra, ugyanis mindent együttvéve(social media, képzetlenség, önfejlesztés hiánya) azt hiszik, hogy az erőnléti edző munkáját bárki képes jól elvégezni, mivel a kiindulási pont az edzőterem és a testépítés világa, tehát ebből következik, hogy bárki tud konditermi vagy futóedzést tartani,  plusz egy kis instagram videós informálódás, majd egy tetszőleges feladat ész nélküli átvétele, illetve beépítése az edzéstervbe. Erre a hullámra felülve persze, jönnek az NB1-es múlttal rendelkező labdarúgók, miután elvégezték a fentebb említett gyorstalpalót, majd egyből egy profi klubnál kikötve a szóban forgó videós megosztó portálokról vett "jobbnál-jobb" gyakorlatokkal felvértezve veszik kezükbe a fizikai felkészítését a csapatnak.

Sajnos itthon a legtöbb profi klubban éppen ezért álprofizmus van, mivel ott is ez a vezérelv uralkodik. Sok nagymúltú egyesületnél jártam már és az egyiknél konkrétan elhangzott a következő: "Több, mint 20 éve az edzői pályán vagyok, ezért nem ijedek meg, ha erőnléti edzést kell tartani. Tudok ezt-azt csinálni BosuBall-on, TRX-el és társaival." 

Egy másik gyakori mondat: "Rakjál bele labdát, hogy élvezzék. Ez labdarúgás kell a labda, így specifikusabb." Valami berögzült téveszme alapján még mindig azt hiszik az ember, hogy attól, hogy a sportágra jellemző játékszert belerakjuk az adott gyakorlatba már egyből fejleszti a játék eredményessége szempontjából szükséges kulcsképességeket.

Ezek a mondatok jól bemutatják az uralkodó szemléletet a legmagasabb szinteken is. A szemlélet diktálja az elvárást, jelen pillanatban az elvárás olyan, amit bárki meg tud ugrani, csakhogy hangsúlyoznám a szakma nem erről szól. Valójában a sporttudomány területén -más területen, ami szintén tanulható és tanulni is kell benne egy életen át-, nem értem miért van szükség, illetve miért ez diktálja a kiválasztást, hogy valaki milyen sportkarrierrel rendelkezik. Sokszor látni -ezért mondom hogy álprofizmus-, hogy az erőnléti edzések gyakorlatilag köredzések, saját testsúllyal végzett gyakorlatsorok, majd valami futóprogram a sportpályán és kész. A tehetősebb egyesületeknél, ahol több eszköz van, ott gyakorlatilag ezek a köredzések egyfajta márkabemutatónak, expo-nak is elmennének, annyi minden kerül használatba, persze ebben a sekélyes világban itt is az egyik vezető szemlélet, a mindent a szemnek, nagyon látványos, csak pont semmit se ér.

Persze, itt is megjelenik az elvárás és fogalmatlanság nyomasztó egyvelege, miszerint kevés a rendelkezésre álló idő és jól néz ki, ha mindenki egyszerre dolgozik, a legkülönfélébb eszközöket használva. Ebből következik, hogy bárki lehet erőnléti edző jogosan, mivel szemellenzővel nézve a dolgokat erre az utcáról behívott Pali bácsi is képes lenne, illetve a 100x-os NB1-es mérkőzést lejátszó tegnap edzőnek álló játékos is. Könnyű hivatás, laza munkarend, jó fizetés...

Egy másik ok a kritikus gondolkodás hiánya keveredve az elkényelmesedéssel, a mindig az egyszerűbb út keresésével.  Ez az egész arról szólna, hogy ne higgyünk el mindent, ami szembe jön velünk a teljesítményfokozás területen, illetve a régóta fennálló és világszinten elfogadott trendeket pedig vizsgáljuk meg újra, a mai tudásunk alapján, hogy valóban ez a jó út. Egy gondolatot megemlítenék, aminek az alapja nem tőlem származik, viszont kiegészítve a szemléletemmel nagyon tudok vele azonosulni, így szól: Amit mindenki tud/csinál, azt vizsgáljuk meg alaposan, mert igazából az ellenkezője -a szó nem szó szoros értelmében- lesz a helyes irány, amelyet kevesen tudnak/ismernek. Az alábbi felsorolásban, példák lesznek arra, amit gyakran tanácsolnak és tanítanak, valamint 50 éve elfogadott álláspontok.

Példának okán, hogy említsek pár klasszikust:

• Futás egyenes törzzsel

• Core izom erősítése, fájó derék problémája

• Túl feszes izmok nyújtása, a túlnyúlt izmok erősítése

• Oldalraemelés befelé rotációval

• Agilitás létra használata mindenhez és mindenkor

• Hosszú gumiszalag használata gyorsaságfejlesztésre

• BosuBall-on stabilitás fejlesztése, sérülésrizikó csökkentése

  
  

  
  

  
  

Milyen tudásra is lenne szüksége egy releváns erőnléti edzőnek?

Tudom, ez nem lesz népszerű kijelentés, de ebben a szakmában tanulni kell rendszeresen és egyéb kiegészítő tudományokban is jártasság szükséges, mint például a fizika, biokémia, matematika, élettan, anatómia és egy sor más tudományra.  Ez egy hivatás, ezzel kell kelni és feküdni, keresni, kutatni máskülönben sosem válik senkiből olyan erőnléti edző, amely valójában a szakma maga.

A klubvezetésnek ezen szempontokat kellene figyelembe vennie az eredményesség végett és nem pedig egyéb, a szakmához nem kapcsolódó címeket birtokló "szakembereket" hajszolnia.